- Új évben rendszerint visszatekintünk, számot vetünk az elmúlt év történéseivel, de egyúttal terveket is szövögetünk, célokat állítunk fel a következő esztendőre. Kehidakustány község életében a 2017-es év is mozgalmasan telt.  Településünk tovább fejlődött, közösségünk, ha kisebb döccenőkkel is, de sikeresen működött. Tovább ápoltuk és megéltük hagyományinkat és ismét bizonyítottuk magunk, vendégeink és az ide látogatók számára, hogy Kehidakustány egy élhető település. Itt a Zala-völgyében újra megmutattuk, hogy értékes múlttal és optimista jövővel bírunk - fogalmazott Lázár István Kehidakustány polgármestere.

Negyedik ciklusát tölti a polgármesteri székben. Bizonyára voltak sikeresebb és kevésbé sikeres évek is. Hogyan értékelhető ez az időszak a polgármester szemszögéből? - A 2017-es év a változások folytatásának éve volt. Egy hosszú folyamat része, ami 2018-ban is tart majd. Az elmúlt időszak egyik legfontosabb feladata a közigazgatási rendszer átalakítása

Ezek szerint a hivatali állomány már nem elég a sikeres település működtetéshez? - Máshonnan kell megközelíteni ezt a témát. Az önkormányzati apparátus felkészültsége és a jó technikai eszköz ellátottság ellenére nem terhelhető tovább. A megváltozott körülmények sem teszik lehetővé a szakmai létszám bővítését. A település működtetési feladataink és a fejlesztési projektek esetében a megvalósítás, fenntartás és üzemeltetés esetében a meglévő hivatali struktúra nem megfelelő. Bizonyos feladatokat már nem tudunk ellátni, illetve a támogatásoknál elsősorban elő is írják, hogy milyen formában és milyen körülmények megvalósulása esetén vehetők igénybe. Ilyen volt a köznyelvben TDM pályázatként emlegetett fejlesztés. Itt például csak önkormányzattal szerződésben levő civil szervezet lehetett a megvalósító, amely szervezetben maga az önkormányzat is tag. A fejlesztés végcélja a település fejlesztése, munkahely teremtés, szakmai feladatok elvégzése. Mi történt itt? Felújításra került a kustányi kultúrház, a kehidai kultúrház könyvtára, irodahelységek kerültek kialakításra, utcai jelzőtábla rendszer készült, kialakításra kerültek pihenőpontok, stb. Létrejött egy állami támogatási rendszerben nevesített turizmus szakmai szervezet. Az önkormányzattal együttműködve végzik a településen az összes turisztikai és kulturális feladatot. Résztvesznek a fejlesztési projektek háttér munkáiban. Például az ott dolgozók projekt vezetési és projekt asszisztenciai szakmai és technikai felkészültsége nélkül nem tudtunk volna 150 ember részére aranykalászos tanfolyamot szervezni a térségben, nem tudtuk volna szennyvízberuházást megvalósítani, pályázati feladatokat elvégezni. Vagy itt van a sokat szidott közmunkaprogram. Éves szinten 35-60 millió forint értékben tudunk 25-50 embernek munkát adni, eszközöket beszerezni. Ezek mind olyan tételek, amelyeket már nem tudtunk volna elvégezni hivatalon belül. Az előttünk álló feladatok pedig további rendszerszintű változásokat kényszerítenek ki. Mire gondolok? Szükségessé válik egy önkormányzati tulajdonú gazdasági társaság létrehozása. 

Az eltelt évek sorából lehet-e kiemelni valamit, ami meglehetősen nehézkes, ami elszomorítja, vagy ami kiemelkedően sikeresnek mondható, ami örömet tud okozni? - Nehézkes? A már említett rossz döntésekkel induló lakópark kialakításból adódik. A megöröklött terület infrastrukturális rendbetétele nehézkes és lassan tud csak menni - ami elsősorban az ott megjelenő „szerencsevadászok” miatt alakulhatott ki. Sajnos itt még sok idő fog eltelni mire valóban „normális” viszonyok lesznek. Itt egyébként elmondható, hogy sajnos ezen a területen jellemző, hogy az ingatlan vásárlók, befektetők nem jönnek be az önkormányzathoz az üzlet megkötése előtt tájékozódni az adott területről, ingatlanról. Megveszik, és akkor szembesülnek, hogy mit is vettek. Ez számomra azért furcsa, mert egy csokit nem veszek meg, hogy ne nézzem meg a szavatosságát.....  Ami elszomorít az egyház körüli események. A közösség által rám ruházott kötelességem minden más civil, állami vagy éppen egyházi szerveződéssel együttműködnöm. A kötelesség persze azt is jelenti – ha kell, szóljak és kritikát is gyakoroljak kedvezőtlen fejlemények miatt. Ezen oknál fogva ki is penderültem például az egyházból, no de szívük legyen rajta. Én ezek ellenére is – ha kell, külsősként is – de támogatom az Egyházunkat – hiszen ez településünk identitásának fontos része. Ugyanakkor támogatás alatt soha ne értse senki azt, hogy ezért belemegyek törvénytelenségekbe, de még szabálytalanságokba sem vagy, hogy akkor köteles lennék tűrni, hogy az orromnál fogva vezessenek. Siker az önerős fejlesztésünk, itt elsősorban az új iskola megépítése a kiemelkedő, siker a pályázatokon való eredményes részvétel: a szennyvízberuházás, turisztikai és kulturális fejlesztések, közmunka, illetve ebből fakadóan folyamatos fejlődés fenntartása. Örömöt ad, hogy növekszik az óvoda és az iskola létszáma. A civil szervezetekkel jó a kapcsolata az önkormányzatnak. Több esetben a közös hivatalhoz tartozó települések szervezeteivel is együttműködünk.  Fontosak számunkra az országos és Kárpát-medencei partneri kapcsolataink is, így Vásárosnamény város, Dobronak és Zsitkóc települések. Az örömről nem tudok általánosságban beszélni, csak megélt élményekről, érzésekről, ami akad bőven, elég, ha csak az évtizedes erdélyi kapcsolatokra gondolok, tehát elkeseredésre nincs okom. 

Mi várható a továbbiakban, lesz folytatás? - A települési stratégiában megfogalmazottak szerint szeretném tovább folytatni a megkezdett munkákat. Előkészületben van a település gyógyhelyfejlesztési projektje, zártkerti utak javítására adtunk be pályázatot, készül az örökségvédelmi fejlesztési anyagunk is. Ehhez kapcsolódik, hogy egy hosszú folyamat végeredményeként visszakerült a Deák Ferenc Kúria és Múzeum ingatlantulajdona a településhez. Itt üzemeltetési és fejlesztési feladatok várnak. Folyamatosan figyelik a kollégák az új fejlesztési lehetőségeket és aktualizálják a szükséges anyagokat.  Emellett jó magam rendszeresen találkozom a fenti témákban kompetens politikai és gazdasági emberekkel. Hogy lesz-e folytatás? Ha a kérdés a 2019 őszi önkormányzati választásra vonatkozik, akkor csak azt tudom mondani, hogy messze van az még. - Az új év küszöbén bizonyára önnek is vannak vágyai. Megosztaná ezeket az olvasókkal? - Vágyak, remények... Azt tartja a mondás, a remény hal meg utoljára.  Nekem azonban céljaim vannak, amik a település érdekeit szolgálják, a reményeket meghagyom a magánéletemnek. Valóban, az elmúlt éveket tekintve úgy gondolom, nem kell szégyenkeznem. A sok küzdelem ellenére egyetlen út létezik számomra, csakis előre tekinteni, az adott lehetőségeket kihasználni. Az elkövetkezendő időszakban várhatóak olyan jellegű külső források, amelyek lehetővé teszik az infrastrukturális fejlesztések megvalósítását. Végül, de nem utolsó sorban, bízom az eddig elért eredmények megtartásában, fenntartásában és a település lakosaiban.