Várvölgy község a Keszthelytől mintegy 15 kilométerre található, északkeleti irányban, Keszthelyi-hegységben. Közúton a 84 számú főút felől Lesencetomajnál letérve, valamint Keszthely felől. S az újonnan épített úton Zalaszántó irányából érhető el. Autóbuszjáratok Keszthelyről és Tapolcáról érintik a községet. Vasútvonala nincs, a közelebbi nagyobb vasútállomás Keszthelyen és Tapolcán található.    

A jelenlegi község 1943-ban alakult, Alsózsid  és Felsőzsid összevonásával, kezdetben Bakonyzsid néven, s később vette fel a Várvölgy nevet. Nevét igazolja csodálatos fekvése. A Nagy-Réti (Zsidi) patak völgyében, annak felső végződésénél, a Zsidi-medencében található a hegyekkel körülvett község, a Nagylázhegy nyugati lábánál, mintegy 213-266 méter tszf. magasságban. A völgyet valaha két vár is vigyázta. A községtől nyugatra a 418 méter tszf. magasságú dolomitsziklán láthatók Rezi várának romjai. Észak-északnyugati irányban a 410 m tszf. magasságú  vulkanikus Tátika hegyen a hasonló nevű vár romjai találhatók. A völgyben északnyugatnak vezető újonnan épített műúton Zalaszántó községébe juthatunk. Nyugat felé indulva, a Lesencetomaji úton, a faluból kiérve a szőlőhegyek között pazar panorámában lehet részünk. A Keszthelyi-hegység hegyei közül tekintünk a Balatonra és a Tapolcai-medence három millió évnél idősebb bazalt tanúhegyeire.    

Mindezekből látszik, hogy a község ideális célpont, illetve kiinduló állomást jelent a természet szépségeit, s a nyugalmat kedvelő turistáknak. Rövid túrákkal elérhető a Rezi-vár, valamint Tátika vára a védett ősbükkössel, a Zalaszántó felett magasodó Buddhista szentély (Sztupa), s a nagyrészt természetvédelmi területnek (1997 szeptemberétől a Balatoni Nemzeti Park részének) számító Keszthelyi-hegység számos más pontja. A közelben található Hévíz és a Balaton miatt már ma is sokan vásárolnak itt üdülőtelket, falusi házat, köztük számos külföldi állampolgár is. A falu hosszú múltra tekinthet vissza. Szórványos leletek tanúskodnak az őskori ember megtelepüléséről. A bronzkor végén vaskor elején itt élt urnasíros temetkezésű népeknek tulajdonítják azt az értékes aranyleletet, melyet a Nagylázhegyen 1926-ban találtak.    

A község első említése 1121-ből ismert, az almádi monostor alapító leveléből. Ekkor a község már hosszabb ideje lakott volt. Neve (Zsid), feltehetően személynévből eredt. A falunak XIII. században földvára volt. A tatárjárás után, 1244-ben IV. Béla a várat johannitáknak adományozta. A falu ekkor a zalai várnépeké volt, míg 1333 a Rezi várhoz tartozott. 1427-ben Zsigmond király ajándékozta a Gersei Pethő családnak, akik később a környék egyik legfontosabb birtokosai lettek. Zsid határának egy részét a XV. század második felétől a győri káptalan birtokolta.    

A Gersei Pethő család birtoka volt a terület nagyobbik része, s itt már a XVI. századba önálló falut alapítottak, s a település megkülönböztetése érdekében kapta ez a rész a Felsőzsid nevet. A felmérések, s más források a századok során ennek ellenére többnyire együttesen említik a két települést. A XVI. században építették templomát, mely ma is áll, igaz a múlt századi átalakítások miatt eredeti formáját nagyobb részt elvesztette. Manapság is használt harangját 1524-ben öntötték, így Magyarország legrégebbi, működő harangjának számít.    

A török korban a községet egyaránt pusztították a különböző nemzetiségű hadak. 1545-ben Enyingi Török Bálint emberei raboltak a faluban. Felsőzsid marháit 1552-ben a Gersei Pethő család hajtotta el. A környékbeli településekkel együtt 1553-ban hódoltak be a töröknek. Ennek ellenére a törökök egy 1555 évi rovásadó összeírás után a völgy többi falujához hasonlóan a két Zsidet is felégették, 1557-ben pedig a Rezi vár várnagya vitette el erőszakkal a faluból 12 szekér szénát. 1567-ben, majd 1572-ben ismét török pusztította el a falut. A falu rendkívül szegény volt, de ettől az időtől kezdve majdnem egy évszázadon át menekült a pusztítástól, 1657-ben dúlja fel ismét a török. A század végére a terület nagy része puszta volt. A XVIII. század elején a szőlők és a határ megműveletlenül maradtak. Ráadásul az 1711 évi pestisjárvány Zsidet sem kerülte el. 35 gazda halt meg a betegségben. Ekkorra már több család is birtokolt itt területet. A XVII. Század közepétől a Bakács, az Esterházy, a Babocsai és más családok, valamint a helyi plébános is birtokosok lettek. A XVIII. században, 1740-ben a Festetics család hercegi ága a zsidi birtokok felvásárlásával bővítette keszthelyi uradalmát.    

Alsózsid és Felsőzsid 1943-ban egyesült, Bakonyzsid  néven majd felvette a Várvölgy nevet. A községek együttes lélekszáma történelmünk során a második világháborút megelőző évtizedekben, az 1930. évi felméréskor volt a legmagasabb, Alsózsiden 955 fő, Felsőzsiden 1281 fő lakott, összesen 2236 lakos. Később már csökken a község népessége, 1949-ben 2081 fő, míg 1990-ben már csak 1159 lakos él a faluban.    

1950-ben a keszthelyi járással együtt Veszprém megyéhez csatolták, ahonnan 1979-ben tért vissza Zalához. 1966-tól székhelyközség lett, a községi közös tanácshoz Vállus tartozott. Termelőszövetkezete 1959-ben alakult. 1965-ben taglétszáma 441 fő, összterülete 3109 kh, szarvasmarha állománya 285 db.    

1990-ben községi önkormányzat alakult Várvölgyön és Válluson is. Várvölgy polgármestere Kiss Ferenc. 15 másik községgel közösen hozták létre a Tátika-Rezi Kistérségi Társulást a területfejlesztési, környezetvédelmi problémák megoldására, s az idegenforgalmi szempontból kedvező helyzetben lévő községek turizmusának fejlesztésére.    

A községben ma általános iskola 130 tanulóval, óvoda, művelődési ház, könyvtár, orvosi rendelő működik. Kulturális élete aktív, több amatőr csoport működik a művelődési házban. A civil szervezetek közül fontos megemlíteni a Polgárőr Egyesületet, melyet a lakók a község nyugalmának megtartása érdekében szervezetek. A biztonság rendkívül fontos követelmény egy olyan községnél, mely megélhetését részben az idegenforgalomból kívánja biztosítani. A sportéletet a Várvölgyi Sportegyesület reprezentálja. A község sportpályája öltözővel 1970-ben épült. Az infrastrukturális beruházások folyamatban vannak. 1995-ben készült el a Zalaszántóval közösen épített szennyvíztisztító telep. Több egyéni gazdálkodó tart szarvasmarhát, s két mezőgazdasági bt. alakult.  Létesült húsfeldolgozó üzem, kefirgyártó üzem, pékség, melyek termékeiket a környező településekre és Keszthelyre szállítják. A községben működik a német tulajdonú Bazalt Középkő Kőbánya Kft. Az idegenforgalmi lehetőségeket használja ki a község panzióval együtt működő lovardája.