A régészek szerint a 18. században még állhattak a középkori templom romjai, az új az építésekor ehhez igazodtak. A most folyó felújítás során a padlózaton megjelenítenék a körvonalakat, a feltárásra egy újabb pályázat nyújthatna majd lehetőséget.

Schádl Szilárd karádi polgármester arra emlékeztetett: 14 éves folyamatra sikerült pontot tenniük. Az elmúlt években több pályázati forrásból építették újjá az életveszélyes süvegboltozatot, újult meg a harangláb, a tetőt eredeti műemlék palával pótolták, s parkot is kialakítottak. Nikli Zsolt plébánossal újabb forrásokat találtak, s így januárban elkezdődhetett az újabb, csaknem kétszáz millió forintos beruházás. Ez a főoltár, a szentély, a mellékoltárok, a szószék, s az orgona restaurálását jelenti, a padlózat teljes cseréjét, a padsorok és falfestmények, szobrok, keresztek, a sekrestye felújítását, továbbá új hangosítást. A várható befejezés szeptember 15-e, de a hívek – meglehet –, ennél előbb is újra birtokba vehetik a templomot. 2012-ben bontották el az állványerdőt, mely hét évig körbevette a karádi szentegyházat.

Az akkori ünnepen is elhangzott: már 1340-ben is állt templom a karádi dombon, ennek a mostaninak, a 18. század miliőjét őrzőnek az építése 1742-ben kezdődött a szentéllyel, aztán folyamatosan egészült ki a fő- és oldalhajókkal, ahogy a falu is egyre terebélyesedett. – Ennyi falubelit még egyetlen cél sem mozgatott meg – hangsúlyozta Schádl Szilárd polgármester 2012 adventjén, a templom külső felújításának avatásán. – Egy régi történet szerint egy kislányt minden vasárnap reggel azzal ébresztett az édesanyja, hogy „elmegyünk a szentegyházba”. Egyszer megkérdezte hogy miért, amire az anyja azt felelte: „Azért, mert ott kezdődik az élet”.

S valóban, ott kezdődik és végződik az élet a karádi ember számára is, a templom épp úgy hozzánk tartozik mint a falu, vagy ez a táj, még akkor is, ha manapság kevesebben járnak oda, mint régebben. De mégis fontos, mert azt is jelzi: ez az 1010 esztendős település él, élni akar és élni fog!