Az idős alkotó régről ismeri a községet, annak immár 32 éve állandó lakosa.

- Többször vendégeskedtünk festőművész férjemmel az itteni alkotóházban, tetszett a falu, ezért telepedtünk le itt nyugdíjas korban - így Bokros Júlia - De nem tétlenkedni jöttünk, a megvett épület alatti borospincét alakítottuk át műtermi hellyé.

Ahogy mondja: akkor kicsi ház volt, ami mostanra nagy lett, de nem fizikai értelemben.

- Sajnos a férjem meghalt, s egy súlyos betegség miatt rövid időn belül a grafikusművész fiamat is elveszítettem. Volt, amikor négy unoka népesítette be ezt a helyet, ők már felnőttek. Jó ideje, hogy le se megyek a műhelybe, mert fájdalmas a csendje, nem készítek új munkákat.

Ami a termékeny alkotói éveket jellemzi, azok különleges, egyedi és utánozhatatlan darabok.

- Sokan vannak a pályán, mint égen a csillag, engem az a vágy űzött, hogy valami csak hozzám köthető darabokat készítsek - mondja. - Alapötletet adott a fényes, sokféle fémfényben csillogó, lüsztermázas technika, ami Zsolnay Vilmos műhelyéből vegyészeinek köszönhetően specializálódott, s általa elnevezve eozin néven lett ismert. Az agyagra alapozva kezdtem el kísérletezni. Különféle adalékok próbájával, alkalmazásukkal és égetési technika kidolgozásával készült el az a recept, amivel aztán az én elképzelésem szerinti saját eozin technikám született meg.

A bíbor hajnalpír, a csillámló zöld, a kék és sok más kápráztató színben fénylenek a dísz- és használati tárgyak, asztalterítési kellékek, készletek. Bokros Júlia 1966-ban kezdődött pályáját hazai és külföldi kiállítások sora, számos köztéri alkotás kíséri, munkái középületi falakat díszítenek. Mindezzel együtt grandiózus életművet hozott létre. Tárlataival napjainkban is jelen van a közéletben. Szeptember végén Veszprémben a Dubniczay-palota Magtár Galériájában nyílt kiállítása Balatoni színek címmel, az eseményt Szigliget képviseletében köszöntötte Balassa Dániel polgármester.

- A faluban úgy érzem magam, mint aki egy nagy családban él, naponta akad látogatóm, nagyon sok gyermekkorú tanítványom volt, akik ma már szülők, sokak közelségét szinte hozzátartozóként élem meg - mondta el a lakókörnyezetéről. - A távol élő szeretteimmel szkájp használatával tartok kapcsolatot. Betöltve a 90. évemet is úgy érzem, hogy még mindig vannak feladataim. Ebben a korban se élhet úgy az ember, hogy a halálra készül. Az alkotással egy ideje az irodalom felé fordultam, nem újabb babérokra törekedve, csupán kedvtelésként, agytornaként jegyzem le a gondolataimat.

Egy kétsorost osztott meg: „Írok, vagy sírok,sírok vagy írok!”

- Ahogy mondtam, vannak még feladataim. Egy jótékony célú aukció létrehozásán dolgozom, a vírusjárvány miatt árván maradtak javára. Budapesten tervezem ennek a lebonyolítását, szeretném, ha még idén karácsony előtt sor kerülhetne rá. A bevételt alapítványon keresztül kívánom eljuttatni a célzottan említett nehéz helyzetbe jutottakhoz.

Horányi Árpád